Felvidéken, vagy ha jobban tetszik Dél-Szlovákiában ma az 1848-as magyar forradalom kezdetének 167. évfordulóját ünnepeljük /vagy inkább emlékezünk rá a helyes szóhasználat/. Az akkori történéseket magyar embernek ismernie kell, ezért nem is erről szeretnék írni. Viszont a mai koszorúzás után, ahol elhelyeztük koszorúinkat városunk kopjafájánál, rengeteg megválaszolatlan kérdés fogalmazódott meg bennem, amire a válaszokat keresem még most is. Mit jelenet március 15-e a felvidéki/dél-szlovákiai magyarságnak/? Jelent-e egyáltalán valamit? Nem csak a politikai vagy önjelölt képviselőinknek jelent-e egy újabb napot, ahol ismét a helyi újságok, hírportálok hasábjaira kerüljenek? Jelent-e mást az internetről kimásolt beszédek felolvasásánál?

Évek óta, ugyanazt hallom. „Fogjunk össze”, „Elnyomás”, „Árulók“, „Sorsdöntő választás”, „Autonómia”, stb.

Én egyetlen szót hiányolok, az pedig a „Megoldás”. Ez a szó nem igazán hangzik el, kizárólag a „Szavazz Rám“ szókapcsolat esetén. És ez pedig számunkra nem a megoldás. A megoldás a munka. Munka a közösségért, munka az egyenlőségért, munka a szabadságért, munka a testvériségért! Igen a testvériségért is. Ehhez kell a legtöbb és a legnehezebb munka. Honfitársnak, testvérnek, barátnak szólítjuk egymást, de már szinte nem is vagyunk se honfitársak, se testvérek, se barátok. Egy idő után már emberek sem. A politikusi munka kimerül a Facebookon posztolt képekben, „selfiek”-ben, szócsatákban. Választások közeledtével ez egyre inkább így van. Mivel több párt is verseng a magyar szavazatokért még jobban kiéleződnek az ellentétek. Barátságok, családok mennek tönkre ennek következtében. A következő egy évben ez vár ránk. 2016 márciusa a felvidéki magyarság legnagyobb csatája lesz. Egy csata, amely akár egy háború végét is jelentheti. De ez a háború nem békével fog záródni.

Vajon 1848-ban lehetett e volna egy nagyszabású forradalmat létrehozni ilyen megosztottság esetén? Biztosan nem. Vezetőink még a dátumban, a helyben se tudtak volna megegyezni, valószínűleg mindannyian máshol, máskor kezdték volna el a forradalmat, teljes bukásra ítélve azt. De mi a megoldás?

Megtalálni azt az ügyet, ami összeköt bennünket.  Úgy gondolom, jelenleg egyetlen egy dolog, egyetlen ember szenvedése, megaláztatása köthet össze mindnyájunkat. Ez az ember pedig nem más, mint Malina Hedvig személye. Hedvig lehetne a mi Jeanne d'Arc –unk. Vele, mellette, érte tudnánk közösen összefogva küzdeni az elnyomás ellen, a szabadságért, az igazságért. Közösségként, testvérként, barátként, igaz honfitársként!

Isten áldd meg a magyart!