„Céltalan hajósnak semmilyen szél sem kedvez.” – mondták a régi rómaiak. Hasonlóan áll a helyzet egy céltalan várossal. Ha nincs egy vágyott cél, egy vágyott jövőbeli állapot, amely felé egy város törekszik, akkor csupán reagálni tud a politikai, gazdasági, környezeti, piaci „széljárásra“. Ám legalább ilyen gyakori, hogy bár szórványosan megjelennek hosszú távú célok, van elképzelés a jövőről, de mégsem alakul ki egy közös jövőkép, amely motiválná a közösséget, amely fókuszálná az egyéni erőfeszítéseket. A közös, a lakosok által is belsővé tett jövőkép ugyanis hatalmas motivációs erő. Lehetővé teszi, hogy az emberek ne csak a kötelező napi robotnak éljenek, hanem részt vegyenek a közösségi munkában. Ha egy város nem ad nekik erre lehetőséget azáltal, hogy egy kihívó közös jövőképet állít eléjük, akkor a csalódottak lesznek és egy idő után immunisak lesznek bárminemű, a várost érintő problémákkal kapcsolatosan. Gyakran épp az a kerékkötője a közös jövőkép kialakulásának, hogy egy városvezetés elefántcsonttoronyban ülve, az emberek bevonása nélkül határozza meg a „stratégiai jövőképet”, (amely persze kis valószínűséggel illeszkedik az egyéni jövőképekhez), majd később nehezményezi, hogy a lakosok nem tették magukévá a víziót. Átfogó jövőkép nélkül nincs hatékony tervezés, cselekvés és eredmény sem. Úgy gondolom, hogy ma a világon nagyon kevés nemzetnek van ilyen jövőképe-, ha van egyáltalán. Ha nekünk sikerülne megfogalmazni egyet, már az is óriási előrelépés lenne.
Úgy gondolom városunknak égető szüksége van egy ilyen jövőképre. A következő hónapok feladata lesz, hogy közösen felállítsunk egy ilyen jövőképet. Fel kell tenni a kérdést, hogy és milyennek szeretnénk látni Gútát 5-10-20 év múlva. Felállítunk egy rövid egy közép és egy hosszú távú stratégiát, amely mentén aztán lehet haladni. Nem szabad kishitűnek lennünk, igenis állítsunk fel olyan célokat is, amelyekhez hatalmas erőfeszítések kellenek majd, de nem lehetetlen elérni majd ezeket. Nagyon gyorsan megoldást kell találnunk, hogy munkahelyeket tudjunk teremteni, hogy a fiatalokat itt tudjuk tartani, az időseknek olyan környezetet biztosítani, ahol nyugodtan élhetik le majd hátralevő éveiket. Megoldást kell találnunk az egyre nagyobb cigányproblémára is, nem szabad ezt elhallgatni, igenis ki kell mondani a dolgokat, nem szabad a szőnyeg alá söpörni.
Egy ilyen jövőkép megfogalmazása nem egyszerű feladat, de hiszem, hogy közösen ezt meg tudjuk valósítani. Én Gútát egy élhető, boldog, munkahelyekbe gazdag fürdővárosnak szeretném látni. Egy olyan városnak, ahol fiatal és idős biztonságban élhet, ahol többé már nem kell beszélni cigányproblémáról. Ehhez kérem mindenkinek a tudását, szakértelmét, idejét. Csináljuk meg ezt együtt! Magunkért, városunkért!
Utóirat : Jövőkép megfogalamzása minden szlovákiai magyar településnek létfontosságú.
A cikk olvasható a Csallóköz 39. számában és a Gútai Lap 2. számában is!
