"Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érezzük, nem megy tovább. 'Túl nehéz. Nem bírom' - ezek a gondolatok kavarognak a fejünkben. Jó szó a 'holtpont', mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, és megnyeri a csatát."
Ami a roma problémát illeti, városunkban az utóbbi években, mintha még az akargatás is csak nagyon gyengén volna jelen, bár mások szerint ez más problémákra is igaz. Úgy voltak vele az illetékesek, hogy amiről nem beszélünk, az nem is létezik, ezzel azonban csak a problémát tologattuk évek óta. Eljön azonban az idő, amikor már nem lehet tologatni. Ezt a múlt év nagyon jól mutatja. Sorozatos betörések, lopások, fenyegetések, kihágások történtek városunkban, aminek többsége, ha tetszik, ha nem, de a városunkban élő roma kisebbséghez köthetőek. Ez nem jelenti azt, hogy kizárólag, ok követnek el bűncselekményeket, de úgy gondolom, már nagyon sok embernél betelt a pohár, és félő, hogy majd csak akkor kezdünk el cselekedni, amikor valami tragédia történik, és visszafordíthatatlan folyamatok indulnak majd el.
A tisztánlátáshoz azonban szükséges az is, hogy alakultak így dolgaink. Az utóbbi hetekben olyan információ látott napvilágot, hogy Érsekújvárból Komáromba költöztetnek problémás roma családokat. Bastrnák Tibor volt komáromi polgármester a Facebookon tiltakozott ez ellen, hozzászólásában leírva, idézem: „Úgy néz ki, hogy hiábavaló volt 5-6 éve rendet tennem az ilyen nem fizető családok között Komáromban, ha most újból ide telepítik őket! Mit szóltok mindehhez? Szerintem felháborító!”
Szerintem is felháborító, viszont pont 5-6 éve ezek a romák a Komárom környéki falvakba, köztük Gútára is költöztek. Ezek a falvak, és mi is, azóta szinte kilátástalan problémákkal nézünk szembe. Kérdésemre Bastrnák Tibor elmondta, hogy más falvak igen, de Gúta város vezetősége nem tiltakozott akkor. Vajon miért nem? Mi volt ennek az oka? Szerintem sose fog kiderülni.
Évek óta azt halljuk illetékesek szájából, Gútán nincs romaprobléma, sikeres felzárkózatási program zajlik, minden rendben. De ez nem így van emberek, ébresztő!!!
Többek között ezért is írtam anyanyelvemen levelet Dragúň komáromi járási rendőrparancsnoknak. A levél eljutott az illetékesekhez, és személyes megbeszélést folytattam a járási rendőrparancsnokkal és helyettesével Justyák úrral a gútai roma helyzetről. Bár egy kicsit féltem attól, hogy milyen lesz a találkozó légköre, de kellemesen csalódtam, mert az egész találkozóról elmondható, hogy konstruktív és pozitív megbeszélés folyt. A rendőrparancsnok először is megköszönte a levelet, amit írtam neki, kollégái lefordították neki szlovákra. A levél tartalma pozitívan érintette, és megköszönte, hogy így álltam a dolgokhoz, és bár nem a komáromi járásból származik, de nagyon szívén viseli a járás dolgait, különösen ezt a problémát is. Én felvázoltam a helyzetet, próbáltam minden problematikus pontot felsorolni. Megegyeztünk abban, hogy megpróbálunk rendszeresebben találkozni, az ajtaja bármikor nyitva áll majd, és nem csak előttem, hanem bárki előtt. Biztosított arról, hogy mindent megtesznek a helyzet javításáért, és biztosított arról, hogy az új kinevezett gútai rendőrparancsnoknak is ez lesz az egyik legfontosabb feladata majd. Telefonszámot cseréltünk, és megegyeztünk, ha bármi van, hívjuk egymást. Én azt tudom mondani, hogy adjunk egy esélyt a rendőrparancsnok úrnak és nézzük meg, miként cselekszik majd. Hagyjuk, hogy a tettek beszéljenek.
A labda a mi térfelünkön pattog, most már bízni kell abban, hogy a hatóságok megoldást találnak, hogy egy biztonságosabb városban élhessünk, és bízom benne, hogy városunk vezetősége is végre ráébred, nem jó irányt választottak ennek a probléma megoldásához. Mindenképpen szükséges lenne a városi rendőrség állományának növelése, még egy járőr gépkocsi vásárlása, és a már évek óta elhanyagolt kamerarendszer kiépítése.
Bízom benne, hogy történnek változások, mert ha minden így marad, kilátástalan helyzetbe kerülhetünk. Ez csak akkor sikerülhet, ha mindenki teszi a dolgát!
Halász Béla
