Talán mindannyian ismeritek azt az antik görög történetet, miszerint régente az emberek, a férfiak és nők egyek voltak. Ám egy alkalommal megharagították az isteneket, akik ezért kettévágták őket. Azóta az ember két felének nincs nyugodalma. Állandóan keresik egymást, állandóan egymás felé törekszenek, s nem érzik jól magukat egymás nélkül.
Kedves Hölgyek, nagy ajándékot jelentetek a számunkra! Életünk minden jeles eseményénél, minden nagyobb fordulópontjánál ott álltok ti is. Senkivel sem kerülhet egy férfi olyan bensőséges kapcsolatba, mint a hölgyekkel. Édesanyánk saját testében hordta ki a mi testünket kilenc hónapon át. Feleségünk ugyanezt teszi a mi gyermekeinkkel. Megosztja velünk nemcsak a nagy pillanatokat, de a szürke hétköznapokat is, amelyekben eldől, hogy sikerül-e az életünk. A hölgyek egészen máshogy állnak egy-egy kérdéshez, egészen más látásmóddal közelítenek a dolgokhoz, mint mi, férfiak. Azután unokáinkat is tőletek, hölgyektől kapjuk, és a régi mondás szerint boldog lehet az az ember, akinek hűvös asszonykéz fogja le a szemeit!
„Nagyon kínos volt, hogy egy hölgy feküdt mellettem az ágyban, amikor megszülettem” – szellemeskedett Wilson Mizner amerikai író. A magam részéről nem emlékszem az esetre, de azt határozottan állíthatom, hogy a hölgyek figyelmessége, kedvessége és szeretete nélkül sokkal szegényebb lennék. Édesanyám kakaói, nagymama mézes süteménye korán megmutatta számomra, hogy érdemes a nőkkel jóban lenni.
A franciákról az a hír járja, hogy jól ismerik a gyengébb nem titkait. Valószínűleg ebben sok a legendás elem, de egy mondásukat mindenképpen érdemes megszívlelni. Ez pedig így hangzik: „Cherchez la femme – keresd a nőt!”
Minden nagy dolog mögött ott vannak a nők. Egy akadémikusunk mondta nemrégiben, hogy egy-egy tudományos teljesítmény mögött a rengeteg könyvtárazás, számtalan elrontott kísérlet mellett ott van sok-sok megfőzött feketekávé, vasalt fehér ing és uzsonnára csomagolt szendvics. Ezért nagyon nagyra értékelendő egy hölgy tudományos teljesítménye, hiszen a férjek a legritkább esetben vetemednek például vasalásra – ha mondjuk autót is szerelhetnek helyette. Igaza lehet az akadémikusnak. Ám azért tegyük hozzá, hogy – hála Istennek – egyre többen találják meg a hölgyek közül is a tudományos vagy a közéleti pályákon is a boldogulás ösvényeit. És egyre többen közülük úgy, hogy mind a két hivatásukat, a családot és a munkát is össze tudják egyeztetni.Talán furcsa, hogy kijelöltünk egy napot a nők számára, és elhatároztuk, hogy akkor most jól meg fogjuk ünnepelni őket. Arról nem is beszélve, hogy amint nő nélkül a férfi önmagában félkarú óriás, úgy a hölgyek sem lehetnek meg a férfiak nélkül. Az a bizonyos két félre vágott egész csak együtt lehet megint egésszé. Azt szokták mondani: „Az élet mindig szembesít minket azzal, hogy a dolgokat jobban is lehet csinálni.”
A mai nap legnagyobb haszna – ha szabad így mondanom: hozadéka – az, hogy rácsodálkozhatunk Rátok, Hölgyekre mint életünknek fele részére, lelkünk jobbik felére. Ez a nap arra való, hogy rájöjjünk, és annak tudatában élhessük tovább mindennapjainkat, hogy mennyire fontosak vagytok a számunkra!
És a végére egy idézetet engedjetek meg még : „Nincs olyan férfi, aki életében legalább egyszer ne csinált volna bolondot magából egy nő miatt.” (H. Jackson Brown)
Nagyon boldog Nőnapot kívánok! :)
